Tápiószele Pest megyében, a nagykátai járásban található kisváros. Itt található a mai formájában 2019-ben alapított Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ. Az intézet története több átalakulást és átszervezést foglal magába, de az elsődleges cél mindig is a fajok sokszínűségének megőrzése volt. A génbank feladata, genetikai információkat őrizzen meg vad és háziasított vagy nemesített állat- és növényfajokról. Ezeket az információkat a fajtagyűjteményekben többféle módon őrzik: helyben élő példányok tartásával, vagy akár a magvak, szövetek és ivarsejtek hosszútávú tárolását lehetővé tévő mélyhűtési technikával.
1954-ben Jánossy Andor agrármérnök kezdeményezésére alakult meg Tápiószelén az Országos Növényfajtakísérleti Intézet Fajtagyűjteményes Osztálya. Itt elsődleges célnak tekintették hogy a nagyüzemi és bőtermő gazdálkodás térnyerésével eltűnőfélbe kerülő hagyományos és egy-egy tájra jellemző növényfajokat gyűjtsék és megmentsék az eltűnéstől. A következő évtizedekben több kutatóintézet is a tápiószelei intézetnek adományozta fajtagyűjteményét, ahol az egyre bővülő gyűjtemény eredményeképp 1959-ben létrejött az Országos Agrobotanikai Intézet. Jánossy Andor igazgató a következő évtizedekben azon munkálkodott hogy minél több hagyományos és tájfajtát mentsen meg az eltűnéstől – így például a magyar kukoricát, a lucernát vagy a vörös herét; illetve hogy az intézet tevékenysége a nemzetközi kapcsolatok révén is bővüljön és láthatóvá váljon.
1973-ban az aktuális ENSZ Környezetvédelmi Konferencia ajánlását követve megépült az első hűtött magtároló, ahol a nemzetközi szabványoknak megfelelően kezdődött el a génbank működése.
Jelenleg a Növényi Diverzitás Központ a vad- és kultúrnövény génforrás-védelem hazai bázisintézménye, és felelős a hazai intézményekben folytatott génmegőrzési tevékenységek szakmai koordinációjáért, az Országos Bázis Tároló üzemeltetéséért, a géntartalékok Nemzeti Adatbázisának létrehozásáért, valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve az Országos Génbank Tanács irányítása mellett a hazai génmegőrző tevékenységekhez kapcsolódó hazai és nemzetközi együttműködési programok koordinálásáért.
És hogy miben rejlik egy génbank jelentősége? Fajtadiverzitást tesz lehetővé, amely biztosítja a változatos növény- és állatfajok hosszútávú fennmaradását, ezzel pedig a környezet és a táj gazdagságát, egészségesebb működését, ezen felül pedig részt vesz a kutatás–fejlesztés szektor működésében, és oktatási célokat is teljesít. A táji flóra és a fauna megőrzésében pedig bárki részt vehet, hiszen az intézet gyümölcsöstelepítő pályázatot és mag– vagy palánta igénylő lehetőségeket is kínál.
Forrás: nodik.org